Még két hét. A naptáram üres. Nem, nem üres, hanem Ü R E S. Azért felejtek el felírt dolgokat, mert hetekig nem jut eszembe kinyitni, hiszen úgyis üres. 22-es csapdája. 

Lőrinc nem úgy tűnik, hogy értesülve lenne, milyen fontos időpont közeledik, ő a maga részéről égnek nyomott popsival és térdecskével (két nagy pukli a pocakon tetején), a nyakamban gubbaszt. 

A testem persze lassacskán készülődik, fáj, húz, nyom, de azért irigylek minden kismamát, akinek f-á-j-á-s-a-i vannak, meg k-e-m-é-n-y-e-d-i-k, ezeket a kifejezéseket én csak olvasmányaimból ismerem. 

Nem baj, az tartja bennem a lelket, hogy nővérem nőgyógyászának bölcsességét ismételgetem magamban: 
ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni

Na azért van más dolgom is, mint bambán magam elé bámulni és szüléssel kapcsolatos kifejezéseket beütni a gugliba (amit a hivatalos állásfoglalás szerint NEM csinálok: Próbálok kiigazodni a CSED-GYED-GYES-DIPLOMÁSGYED stb. nevű lápvidéken. Ehhez eddig a következő segítségeket vettem igénybe: 

- a saját józan eszem /ez viszonylag kevéssé volt előrevivő/
- Az OEP honlapja /a fentinél egy fokkal inkább, de tényleg csak egy fokkal/
- Jogász ismerős 2x1 órája - ezúton hálásköszönetcsókésvirágkönnyekésölelés. És csoki.  
- törvény+jogász ismerős+józan ész
- könyvelőnk
-könyvelőnk TB-s ismerőse 
- TB-szakértő a neten
- OEP ügyintézőK, igen, több is, és igen, egymással ellentétes információkat kaptam. 

Jár-e, ha igen, mi után, mennyi, meddig?

Most az OEP hivatalos állásfoglalására várunk. 21 nap. Ehh.