Hát ezen kéremszépen lehet vitatkozni. 
Van, aki szerint a napfelkelte pillanatától. Van, aki szerint az első kávé utántól. Vagy mondjuk hét órától, az egy vállalható kompromisszumnak tűnik. 

Nos nem, csibesajt szerint mostantól (azaz 3:29 perctől) kezdve kurvára reggel van, amit gügyögéssel, széles mosollyal és élénk teszveszeléssel jelez. Szóval jelenleg a nappaliban ülök fetrengek mellette, és várom a pillanatot, hogy ő is rájön, hogy valami nem stimmel a napszakkal. Egyelőre fogatlan szájacskás telimosollyal nyugtázza, hogy itt vagyok, és nagyon élvezi az egészet. Meredten nézi a csillagot, amiből néha - ki tudja milyen varázslat hatására - zene szok jönni, de most nem jön (naná, hogy nem, András alszik), viszont itt a zörgős csörgő, az is megteszi, azzal is lehet játszani. Időközben felébredtem. Hát jó. Végülis ki mondja, hogy nem lehet ilyenkor is együtt lenni, játszani, mókázni. Majd alszunk délelőtt. Vagy délután. Vagy egy óra múlva (az azért jó lenne). Ilyen ez a kisbaba-világ. 

 update (10:15): hogy ki mondja, hogy nem lehet? Nos a védőnő, aki 9kor hallgatta meg az éjszakai szeánsz történetét és mosolyogva jelezte, hogy ez rendben van (! Mert ha nem, akkor mi lenne? Elvisz a rendőrség??) szóval hálégnek rendben van, csak NEHOGY ilyenkor játsszak vele, mert megtanulja és mindig ilyenkor akar majd. 

Rafinált kis dögök ezek a gyerekek ezekszerint. Bólogattam, DEHOGYIS játszottam vele, az élet amúgy sem szórakozás, és magamban azon merengtem, hogy szerinte mégis mi a megveszekedett ideszalajtott lópikulát kéne csinálnom vele ilyenkor?

Na mindegy nem mertem megkérdezni, mert azzal elárultam volna magam, és a "gyanús anyukák" közé kerültem volna, a renitensek, a hippik közé, akiknek a Mikulás is csak virgácsot hoz.  Ezt meg jelen helyzetemben nem kockáztathatom.