Megcsíptem! Most végre megcsíptem azt a rohadt bujkáló emailt, amiben "we miss you" kedvezményként 20 %-ot ajánl a strawberrynet - vagyis a hűség10%ommal együtt már 30-at! három hónapja vettem észre, hogy a promóciókba rejti a gmail, ilyenkor kb. négy hetente újra küldik, de mindig csak akkor láttam, amikor már lejárt... Eddig azt hittem, 10% a maximum, de csak ki kellett várni, és ÍME!!!

Úgyhogy - tekintve hogy INGYEN VOLT (:D), vettem magamnak egy gyönyörű chanel négyrekeszes szemhéjpúdert, az alapozómat és egy rúzst, amit már négyszer felpróbáltam itthon, de annyira drága volt, hogy soha nem bírtam rávenni magam. Most rettenetesen olcsó lett, szóval iszonyú sokat spóroltam ezen....
A szemhéjpúder egyik testvérét kb. 8 évvel ezelőtt vettem meg, és már akkor annyira, de annyira reménykedtem benne, hogy az derül majd ki, hogy nem éri meg az árát, semmivel sem jobb, mint az egyyszerűbb márkák, hogy szemfényvesztés az egész.... De sajnos nem. Sajnos iszonyú jó színek, amikkel nem tudod papagájra sminkelni magad, rohadt sokáig tart, pedig gyepáltam rendesen, olyan színek, amiket az alapmárkák egyszerűen nem találnak ki, nem tudom miért, de ezek izgalmasabbak. Szóval sajnos-sajnos megéri. Már ha az embernek van 30% kedvezménye, mert fizikai képtelenség 20 rongyot kiadni egy szemhéjpúderért, na. 

 Mivel ez a poszt hetekig íródott, hozzátenném, hogy a magyar Posta egy azaz EGY EGÉSZ hetet ült a csomagomon, így annyi ideig tartott a szállítás, mintha csacsiszamáron hozta volna egy riksa Távol-keletről. Közben elszáguldott mellettem 3 db Marionnaud kedvezmény nap, úgyhogy nagy csábítás volt, hogy egyszerűen nem-veszem-át a csomagot és megveszem itthon a cuccokat. De aztán kitartottam.  

Elutaztunk egy napra és egy éjszakára Andrással, Lóci (most már másodszorra) a nővéreméknél nyaralt a Balatonon. Nagyon örült a programnak, végig úgy tűnt, minden remekül alakul. Sem az elbúcsúzáskor, sem a hazajövetelkor nem mutatott különösebb megrázkódtatást, örült, de semmi különös. 
Viszont másnap. 
Másnap én már dolgoztam, 8-10-ig a rendelőben, aztán 13-14-ig ismét. Ezalatt egy bébiszitter jött, de az apja is otthon volt, csak sajnos neki is nagyon kellett dolgoznia. Mikor 10-kor hazaértem, éppen zokogott, és semmi nem volt jó, a nyakamba vetette magát, és onnantól kezdve nem.jött.le.onnan szinte órákig. Közben nekem persze az volt a tervem, hogy segítek a takarítónőnek, hamár a bébiszittert muszáj fizetni még három órát, mert nem kérhetem meg, hogy menjen el és majd léci jöjjön vissza. De Lőrinc mindenféle furmányokkal mindig újra megszökött tőle, hogy engem csábítson játékra. Le is ültem egy kicsit dínózni velük, nekem is volt dínóm, meg Dorinának (a bébiszitternek) is, de saaajnos Dorina dínója harapós volt, be kellett zárni, és persze a várba se jöhetett fel, hiszen ő húsevő, és egyébként a csúszdán se csúszhatott le. Az enyém bezzeg nagyon kedves dínó volt. 
Utána délután, mikor megnyugodtak a kedélyek és délutáni alváshoz készülődtünk együtt, meg is kérdeztem Lócit, hogy hiányoztam-e tegnap a Balatonnál. "Igen." Este hiányoztam? Kérdeztem tovább firtatva. "és napközben is". 

Kis mukikám. 

Ma Lőrinccel egy állatos füzetet nézünk, most először. Van benne egy mormota. Olvassuk, hogy a mormota társait is figyelmezteti a veszélyre. 
Lóci kiegészíti: igen, fütyülnek. 
Elámulok, mormotával eddig még nem találkoztunk. Kérdezem is tőle: ezt honnan hallottad? Erre Lóci, aki mindent szó szerint ért, az egyik sarokba mutat: hát ONNAN! Gyorsan javítok, mert tényleg kiváncsi vagyok: "de kitől hallottad?" "Hát a nagymamától!" A nagymama felolvashatott neki valami könyvből, és de szerintem egyetlenegyszer történt ez mostanában, a szülinapján, de az én gyerekem az állatokról szerzett infókat egész egyszerűen beszippantja, mint egy szuperszámítógép. 

A múltkor kijavított, mikor azt bírtam mondani egy kis táskára az egyik múzeum-shopban, hogy papagájok vannak rajta - Mama, azok TUKÁNOK, nem papagájok. Én kérek elnézést.