Édes kicsikém, szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen sz@r krónikás az anyád, hogy nem írtam rólad háromnegyed éve!

Nem írtam le, hogy 11 hónaposan elkeztél járni
Hogy egy éves születésnapodkor el-vesz-tet-tük a lakásban a neked rendelt mágneses ajándékot, és így ez azóta is a szekrényben várja, hogy átadjuk neked. 
Hogy az első szavad a mamamamamama, de azóta rengeteg mindent mondasz, csak sajnos mi a legtöbbet nem értjük. De most, 16 és fél hónaposan már mondod, hogy ama (ez legtöbbször apát jelent), mondod, hogy ninni (ez inni-t jelent), hammhammhamm az evés, emém vagy enyé' az enyém, és ezt mindig mondja, ha valamit meg akar szerezni valahonnan. Neni (vagy valami ilyenszerű) a megint. Lőrincre néha mondod, hogy bá, Ábelre, hogy Á, de ez nem gyakori. 
Viszont egy ideje adsz PUSZIT, legtöbbször a szánkra, ügyesen csücsörítve. Legtöbbször én kapom, de Lőrincet is ébresztetted már puszival. 

Egyébként  most jelenleg a Nagy Hisztikorszak közepén vagyunk. Nos ez Zsigacsigánál teljesen más, mint ahogy Lőrinctől emlékeztem, aki képes volt háromnegyed óráig folyamatosan kétségbeesetten ordítani a ki akar menni az udvarra vagy nem akar kimenni az udvarra-dilemmán. Zsiga is ragaszkodik néha bizonyos elképzelésekhez, de azért messze nem lesz belőle olyan kemény hiszti, mint Lőrincnél. Sokat elmatat egyedül, most is éppen a porszívó csövével játszik. 
Néha ebből az következik, hogy meg-fe-led-ke-zem róla percekre, hogy a játszón pl. ő is ott van. :D :D Bár a játszózás is teljesen máshogy van vele, mint Lőrinccel. Előszöris Lóci ilyen életkorában éppen tél volt, tehát nem jártunk játszóra - minek is. Zsigának napi szinten órákat kell a játszón töltenie a Lőrinc miatt, és ... hát... kéremszépen ez teljesen máshogy alakul. Lőrinc annak idején az emberek iránt érdeklődött, ment a többiek után, csapódott ide-oda, csúszdázott-hintázott-homokot turkált. 
Nem így Zsigacsiga. Őt a játszótéri játékok minimálisan kötik le, viszont eltolja mások babakocsiját vagy belemászik, ellopja a padra letett napszemüvegeket, ráúszik a vizes kulacsokra-palackokra, beleeszik a nyitva felejtett elemózsiás dobozokba, kirámolja a táskákat. A játszóterezés igazi horror-túra vele, főleg, mert a szülők egy jó része már teljesen elfelejtette, milyen egy másfél évessel létezni, és rosszalló pillantásokat vet rám. Csak néhány elgyötört játszótéri anyuka néz rám megértő pillantással, miközben éppen saját hasonló korú csemetéjüket próbálják lebeszélni hasonló disznóságokról. 

A könyvek - egyelőre kevésbé érdeklik. Néha-néha megkukucskálunk valamilyen piciknek való egy oldalon egy kép könyvet, de sajnos szegénykém ebből a szempontból is hátrányos helyzetű: nincs idő arra, hogy 67-szer végiglapozzuk az oroszlános könyvet, ahogy Lőrinccel tettem. De azt hiszem, még egy kicsit korán is van, Lőrincet is akkor kezdte érdekelni, ha jól dereng, amikor már kicsit tudta a szavakat. Vagy fordítva...? 
Persze Zsiga is nagyon jól érti, amit mondok neki, és sok szót mond a fentieken kívül is. Például próbálja ismételni az állatok neveit, de ezeket még magától nem használja, csak ha én mondom, hogy mackó, akkor mondja, hogy ma, vagy a mókusra, hogy mó. 

Délelőtt örömmel kíséri Lőrincet oviba, aki most, hogy elmúlt öt éves, nagyobb örömmel megy be, mint tavaly. Megszűnt az "oviba nem!" jelmondat. Sokszor megyünk bicajjal, amióta megkapta a neki még egy kicsit nagy váltós bringát, amit Ábel után a három unokatesó használt, azóta dupla örömmel bicajozik Lőrinc is le, és vissza is a hegyre. 

Mert elfecsegem, bár nem Lőrincről szól a poszt, hogy már nyáron, a kis 16-os bicajával szinte a házig feljött nagyon ügyesen, és hatalmas bringatúrákra motiválható. 

Szóval reggelente, vagy ha neszét veszi, hogy indulóban vagyunk, szépen megkeresi a kis bukósisakot, és igyekszik felvenni, aztán az ajtóhoz megy. Egyedül próbál enni, szeret kanalazni, inni is egyedül iszik pohárból, csak idejében ki kell venni a kezéből, mielőtt játékba fog vele. Elképesztő mennyiségű koszt, morzsát és tócsát képes létrehozni amúgy, de jól eszik, szinte mindent örömmel megkóstol, és elég sokat is eszik, ahhoz képest, hogy még mindig csak 10 kiló. Nem olyan kis gyurma-baba, mint Lőrinc volt, aki az egy éves születésnapján már 12 volt, de Zsiga is nagyon ügyesen szalad, mászik, jó az egyensúlyérzéke. Az állatok mintha kevésbé érdekelnék, viszont szeret autózni, és lelkesen düzzsög hozzá. Mostanában "morogni" is szokott, mint valami vadállat, és néha négykézlábazik hozzá. 

Még mindig szopival alszik el, bár az apja kezében elalszik, ha mondjuk kiviszi sétálni. Nap közben elterelhető a figyelme, de eddig nem tettem bele nagy erőfeszítést, hogy a szopiról leszoktassam. Mindenesetre ha nincs, mert nem vagyok itthon, jól elvan anélkül is. Éjjel azért ébred, minimum háromszor, de most többször is, remélem, a szemfoga miatt, mert ha ez állandósul, felmondok. 

A 15 hónapos oltást (Mumpsz, Rubeola, Kanyaró) 16 hónaposan kapta meg, és három napig rettenetesen rosszul volt, állandóan - de FOLYAMATOSAN sírt, éjjel is, azt hittem, megőrülök, amiért nem tudok neki segíteni. Láza nem volt, különben már bementünk volna az ügyeletre - bár a doktornéni kifejezetten mondta, hogy ez biztos az oltás. Azért amikor felhívtam éjjel az ügyeletet, hogy most mondják meg, hogy kell-e mentőt hívni vagy bemenni, és az ügyeletes búgó hangon elkezdte nekem mondani, hogy "tudja a kisbabák kommunikációja a sírás", akkor örültem, hogy nem zsinóros a telefonunk, mert okvetlen a nyakam köré csavartam volna. 

Lőrinc az óvodában igazi "nagyfiú" lett, Mucsi Lujzi és Szofi az örök barátai, de persze Benedek királyságát senki nem döntheti meg... Nem is tudom, mi lesz vele, ha jövőre Benedek iskolába megy, mi pedig azon vagyunk, hogy Lőrinc ne menjen még. Mostanában szoktak balhézni, Lőrinc nagyon rosszul viseli, ha Benedek "hűtlenkedik" (ekhm... vagyis nem azt és nem úgy játssza, amit ő akar, vagy ha legózik, vagy ha...), de legutóbb már találtak néha közös metszetet, Benedek űrállomást meg szuper járgányokat épít legóból, Lőrinc pedig állatokat :) 

Nagyon büszke vagyok egyébként a rajztudományára, a legkülönbözőbb állatokat rajzolja le iszonyú ügyesen, ktartóan és élethűen. 
Olvasmányokban is nagyot ugrottunk: idén a hosszú karantén alatt elolvastuk Laura Ingalls Wilder "A farm ahol élünk" sorozatának mind a 9 könyvét, 4 Ruminit (vagy ötöt), a görög mitológia fellelhető köteteit (Petischka nagy kedvenc lett például), el is nevezte a családot: Zsiga lett Zsigamédész (Diomédész királyról kapta a nevét, akinek az emberevő lovai voltak a Héraklészben - hát igen, kinek mi jut ugye), Lőrinc magának szerényen a Lőrinceusz nevet választotta (Achilleusz után), én pedig hosszas gondolkodás után a szépséges Mamaridiké lettem. Apa Apesztész lett, ő találta ki magának, Oresztész ambivalens figuráját alapul véve. 

Remélem, most, hogy átestem ezen a fél év után első blogbejegyzés-nyomáson, fogok tudni többet írni róluk, mert annyira jó visszaolvasni a korábbi bejegyzéseket, nem szeretném, ha ez a mozgalmas időszak teljesen kimaradna.