Olvasunk. Lőrinccel elképesztő mennyiségű könyvet végzünk ki rekordidő alatt. Idén elolvastuk a Rumini legújabb részét, két kis mitugrász állatos könyvet amire már nem is emlékszem, reggelire végeztük ki nagyjából, elolvastuk a Tüskevárat (azonnali, óriási szerelem és lelkesedés), a Téli berek-et (szerelem fokozódik), miközben apa elolvasta vele a Harry Potter 1-et, most olvassa a Harry Potter 2-t, és még néhány ismeretterjesztő könyvet. Nem tudom, hogy csináljuk, és főleg, hogy mikor. 
Zsigával jövünk-megyünk. Zsiga imád felöltözködni és elindulni, de konkrétan a MENÉS sajnos nem annyira produktív, mint ahogy azt az öt és fél éves tesója várná. Álldogál, nézdegél, visszafelé indul meg, leguggol... Bűntudattal gondolok arra, hogy bezzeg a Lőrinccel volt másfél órám arra, hogy eljussunk a 100 méterre levő kisjátszótérre, most viszont felkapom és bependerítem. 
Egyébként Zsiga - nem azért mondom, mert a mi gyerekünk, hanem mert ez a VALÓSÁG - elképesztő okos. Leveszi a különböző helyzeteket, és utánoz. Ha apa borotválkozni kezd a berregő géppel, akkor ő becipeli a szemetesvödröt a fürdőszobába, mert egy hónapja pontosan így vágta apa a haját, berregővel. Ha Kinder Pinguit ehet délután, akkor 1.) elvisz egyet a bátyjának is 2.) megvárja, hogy Lőrinc kibontsa, és mindkét műanyagszemetet kidobja a műanyagos kukába. Ha a tévében valaki hevesen gesztikulál, akkor figyel, figyel, és szépen ügyesen leutánozza a nagy mozdulatokat. Egyre ügyesebben beszél, már nem csak tárgyakat nevez meg, hanem helyzeteket is, ha beveri a fejét, azt mondja fáj fáj! És mutatja, hogy hova ütötte be "oda oda". A kis itatójába kér tejet, "dej, dej", aztán néz a kis itatóra, amire nem raktam rá a tetejét "tetej" mondja ekkor. 
Lőrinc már mondatokban beszélt ekkortájt, Zsiga nem tartja olyan fontos dolognak ezt a beszéddel vacakolást. Mindent ért, próbálgatja a szavakat, de még nem tette fel a Nagy Felfedezést, hogy ezzel micsoda uralomra tudna szert tenni a családban. 

Úgy egyébként is két teljesen más karakterű gyerekről beszélünk. Most már nem mondom ki azt a szót, amit régen boldogan hangoztattam Zsigáról, hogy ő tudnillik  s z e l í d  gyerek... Nos nem, Zsiga elképesztő erőszakos tud lenni, és minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik irányítani a bátyját, mint fő vetélytársát és pajtását. Az egyes számú rendelkezésre álló eszköz a harapás, a kettes számú az üvöltés, esetleg ennek kombinációi. Olyan fegyver ez, mint a dinamit: faék egyszerűségű, otthon is elő tudod állítani, de megfelelően alkalmazva tuti gyilkos fegyver. Zsiga olyan magabiztosan tépi ki a játékot a Lőrinc kezéből, mintha pólyás korától kezdve erre tanítgattuk volna, a játszótéren felpattan a másik motorjára, vagy egy kézlegyintéssel le-pa-ran-csol-ja a másik gyereket (ha nem vagyok résen). Lőrinc legfőbb szórakozása az emberekkel való ismerkedés, nagyobb gyerekekkel való barátkozás volt, Zsiga fittyet hány az ilyesmire. Meg kell mondjam, pontosan ugyanolyan rajongótábort tud így összeszedni, régi igazság ugyanis, hogy egy szégyellős, visszahúzódó, sarokból nagy szempillákkal kisandító fiú pontosan ugyanolyan vonzó tud lenni, mint az elsővonalas Casanova a buliban. Na kábé ilyen különbség van a két gyerek között. 
Sármos kis fickók, na. 

Utolsó nagy balegyenesem pedig a következő volt: az elmúlt két hétben leszoktattuk Zsigát a szopiról. Nyilván nem egyik pillanatról a másikra, már hónapok óta igyekeztem csökkenteni ahol tudtam, így végül már csak éjszakai és délutáni elalváskor és - ami különösen fájdalmas volt nekem - éjszaka kellett Zsigának a szopi. De olyankor néha 3x-4x. Két-három küzdelmes nap után, ami éjszakai ordításokat, hosszú, éjszakai mosolygós (részéről!) fentléteket és "cicim! Cicim! Enyém" kiabálásokat követően, többszörös szaranyadíjas anyaként végül megállapodtam Zsigával, hogy igen, szuper lenne, igen, NEKI ez nagyon kéne, de én bocsánat de nem szeretném, és most akkor maradjunk ennyiben, mert erősebb kutya baszik na. Mostanra elértem, hogy szépen elalszik velem a nagy ágyban, és át-a-lusz-sza az éj-sza-kát! Kérem szépen ilyet Lőrinc nem csinált, ő a szopi utáni időkben is 3x ébredt éjjel, és akkor innivalót követelt, szörpit vagy később almalét, bármit, de mindenképp kellett neki valami a szájába. Zsiga ma 11-8:30-ig aludt, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy én is végig aludtam. Ez olyan minőségi ugrás az én életemben, mint amikor... nem tudom. Mikor négy lábról két lábra állt az ember, vagy amikor feltalálták a mosógépet és nem kellett a dézsában mosni. Már nem vagyok úgy kiszolgáltatva a délutáni alvásoknak, mert lehet éjjel aludni. Csodálatos. Mennyei. Hahh.