Gyrost ennék. Kevés hússal, sok salátával, hagyma nélkül. Pitában, harapva, mindent összecsöpögtetve. Ebédre, uzsonnára. Krumpli nem kell. 

Almapaprika. Tegnap még menő volt, tegnapelőtt ölni tudtam volna érte, mára megfakult a fénye kicsit. 

Egy hete hamburgert ettem, Burger Kinges whopper junior szendvicset, melegen, hidegen, állottan, zacskóból. Csak azt. Minden más pfúúújkakaundorító. 

A szokásos szalámis-sajtos pirítós, ami a napi menünk része, na az szóba se jöhet. Helyette lekváros pirítós volt a menő. Most változtak az idők, differenciálni tudtam az okádék-faktort: a SZALÁMI! Azóta a sajtos pirítós beelőzte a lekvárt. 

Két napig tökfőzeléket ettem. 

Két napig kínait  - boááááá, ha csak rágondolok.... akkor jól esett. Venni a kaját drága, de rendelni borzasztó, végig kell nézni egy csomó undorító nevű kaját, ugyanez a baj a kifőzdékkel is, már a szagok is... vuhh... úgyhogy megint elkezdtem főzni, jobb ötlet híjján. 

Este nagyon nehéz enni. Most már jobb az émelygés, reggel szinte egyáltalán nincs, dél körül elindul valami, 2-kor márhatározottabb, legrosszabb este 6 után, és ott aztán exponenciálisan romlik. Ez így volt Lócival is: a 6-8 hétben mindentől és állandóan, utána a reggeltől kezdve tisztult fel a nap, végül - a 14. héten - már csak este 6-8ig volt szar. Micsoda perspektíva. 

Inni még nehezebben iszom, a savanyú italok jók, de a buborékosak nem annyira, viszont ki a f@szom fog limonádét készíteni, de őszintén. Örülök, hogy élek. 

Édesség nem nagyon kell, de a nagyonsavanyú gumicukor... na az azért lecsúszik pár, pedig nem eszem cukrot egy jó ideje már. 

De holnapra semmi nem az lesz, ami ma volt, elképzelni sem tudom, mit fogok főzni,e setleg tortellinit paradicsomszósszal, az nagyon bonyolult és viszont savanykás, szóval lehet, hogy ez lesz a nyerő. Mondjuk L. nem eszi se a paradicsomot, se a tortellinit... apróság, amin ne akadjunk fenn.