Elmenni Barcelonába egy konferenciára őrületesen izgalmas és egyben elképesztően fárasztó ötlet volt. Este hatra, mikor végetért a programunk, alig éltem az émelygéstől, éhes voltam, de a legtöbb kaját nem bírtam elképzelni magamnak, de persze EGYSZER VAGYUNK Barcelonában címszó alatt még muszáj volt bemenni a városba. 

Láttam sirályt a parton, láttam a La Ramblát, láttam a Sagrada Familiát kívülről, láttam az EGYIK Picasso múzeumot, két katedrálist és ezen a ponton úgy éreztem, megmentettem a becsületem és este 9-kor már ágyban voltam minden nap. 

Aztán idióta módon a hétvégén egy monodráma kurzust tartottam (amit még messze az ELŐTT találtam ki, hogy Barcelonát kitaláltam volna), és tegnap estére úgy kikészültem, hogy egész délután csak feküdtem és rosszul voltam. Az esték amúgy is a legrosszabbak, de ez most a legeslegrosszabb volt. Fúúú. 

Mi van még: 
- Álmodtam a babával. Jó, nem a babával konkrétan, hanem egy iszonyatosan cuki, zsemleszínű kisnyuszival, aki egy cipősdobozban érkezett, én kaptam Húsvétra  (május 1-re vagyok kiírva, és a húsvéti születés egész realisztikus). Kivettem a dobozból, elöntött valami elképesztően melegséges érzés, és kiabáltam, hogy Lóci, gyere, nézd, mit kaptam ÉN húsvétra... Az első igazán jó kis álom a kicsiről, őrizgetem magamban. 
- Bejelentkeztem anya-magzat kapcsolatanalízisre. Elhatároztam, hogy kicsit rendet rakok magamban. Egy vagyon lesz, de megéri, remélem. 
- András elutazik Szófiába. Négy napra. Ugrottak a reggeli terápiás óráim, egyedül kell az estéket végigcsinálnom, amit tudom, hogy minden anya csinál, aki egyedül neveli a gyerekét, de egyrészt szerintem nekik valami komoly állami kitüntetés járna augusztus 20-án, másrészt ettől még sajnálom magam. És Lócit, aki éppen most esett túl azon a megrázkódtatáson, hogy én nem vagyok itthon három teljes napig és négy éjszakáig. 
- Mindez sok egyszerre. Nagyon sok, fáradtak vagyunk, András iszonyú jófej, csinálja, beleállt, szabit vett ki, hétvégén bábszínházba vitte Lócit (ki.a.fasz. rendezi Misi mókust, hogy még mindig az a legnagyobb poén benne, hogy fejbeverik egymást az állatok egy bunkóval??? És miért viszi minden szülő ész nélkül rá a gyerekeit?????). Szóval András csinálja, de ő is fáradt. És én is. és tegnap este olyan kurvára összevesztünk, hogy az elképesztő. Ordítottunk, Lóci pedig jött a pici kardjával, és csapkodta apát, hogy hagyja abba (iszonyú édes volt és nagyon sajnáltam, hogy ilyen barmok a szülei). Aztán este még szóba hoztam neki az ágyban, és ő megkérdezte, hogy miért veszekedtünk. És akkor én megpróbáltam elmagyarázni, hogy ....ööööö... hát mert... öööö apád kipakolta a kofferemet.... vagyis mert én nem úgy szóltam apához... vagy mert ... apa azt hitte, hogy én lefeküdtem és aztán kiderült, hogy csak olvastam Lócinak... és hirtelen minden indok olyan szánalmasan érthetetlen volt, és az egész veszekedés, hogy most akkor TÉNYLEG ezen veszekedtünk volna?... Ma reggelre szerencsére mindketten kipihentük magunkat, András bepakolta a mosogatógépet a drága, a takarítónő ráér holnap délelőtt, úgyhogy szebb a világ egy kicsivel. 

Kínait ettem, most már rizzsel, de valami íz zavar így is benne, meg salátát tésztával, limonádét ittam, meg cukormentes bodzaszörpöt (nehezen iszom az émelygés miatt, folyton ki van sebesedve a szám, mint az influenzásoknak, úgyhogy állandó ital-keresésben vagyok). Tervem, hogy napi másfél liter meglegyen. 
Eddig nem híztam, de a pocakom már látszik, és persze terhesnadrágokat hordok, amiknek a gumis része lötyög. 
És ma visszaviszem a kikölcsönzött könyvtári könyveket. Vagy legalábbis a nagyját. Vagy legalább azt az egyet, ami lejárt. Mert ma van a Megbocsátás Napja. És nekem nagyon meg kell bocsátani. 
- vettem új aksit a telefonomhoz, most egy eredetit, és élvezem, hogy nem kell napi háromszor tölteni, hogy egyáltalán telefonálni tudjak rajta. 

Készülök az őszre, itt az Október, mindjárt a születésnapom, és utána kezdődik a kuckós-melegséges karácsonyvárás bennem, amikor lehet díszíteni a lakást (de nem KELL, mert a tavalyi díszek egy része még mindig fent van muhahaha), lehet karácsonyos könyveket olvasni a gyereknek, lehet sütni (aztán kidobni, mert nem eszi meg senki), és persze lehet hálát adni az évben kapott jókért. 

Bennem a vége felé fordul az év lassan, és imádom ezt az időszakot. Talán még kiutazunk egyszer ősszel a barátnőmékhez Svájcba, de szigorúan Lócival együtt, és persze lesz még sok barátkozás az ő kis barátaival, valamint elgyötört anyukákkal, tartok még két rövid workshopot októberben, és ki akarom dolgozni végre a PhD témámat. Lett egy szuper ötletem rá (köszönöm, Barcelona!), csak le kéne ülni átgondolni, meg utánaolvasni a szakirodalomnak, és ez kegyetlen. Mert ahol internet van, ott Netflix is van...