Jövő héttől bent alszunk az óvodában. Az én édes pici nagyfiam ugyanis elképesztő, elviselhetetlen hisztériákat vágott le minden áldott ebédidőben, mert a.) az ebéd és a meseolvasás közti átöltözős (neki: rajzolós) időben érkeztem, és még nem rajzolt. b.) a meseolvasás alatt érkeztem, és nem hallgatta végig a mesét. c.) A meseolvasás végén érkeztem, mikor ő már előszedett egy mesekönyvet nézegetésre, DE még nem jutott hozzá. Az ezt követő menet viszont mindig ugyanaz: ordít, elbújik, nem-haj-lan-dó egy lépést se tenni, aztán lefelé a lépcsőn hirtelen nagyon fááááradt, leül, és nem tud továbbmenni. Aztán megkérdezi, hogy a kapun túl lefelé vagy felfelé áll az autó, és JAJ nekem, ha az autó felfelé áll, akár csak két méterre is, akkor leül a FÖLDRE a kutyaszar és a pocsolyák közé, és legörbülő szájjal zokog. Felemelni nem tudom, rábeszélni nem tudom... Jövő héttől bent marad, megbeszéltük, több körben rábólintott, a hétvégén veszek neki pizsamát, megrendeltem a lepedőket és egy párnahuzatot, úgyhogy a kocka el van vetve. A többi az óvónénik dolga. 

Talán nem tűnik nagy dolognak, de: tadáááááááám: van applikációm a céges autó parkolásának indítására!!! Eddig ugyanis az volt a menet, hogy elvittem Lócit oviba, szóltam Andrásnak, hogy indítsa a parkolást, aztán, hogy állítsa le, vagy hogy állítsa át arra, ami akkor kell, mikor mondjuk a gyógyszertárba is be kell ugranom, vagy a nagynénémhez. Aztán haza, és mikor délben elindulok, akkor újra ugyanaz, ha nincs otthon András, akkor ráírok, imádkozom, hogy idejében elolvassa. Ha a városban kell elintéznem mondjuk három dolgot, akkor ez három kör írás-várakozás a visszajelzésre, írás a leállítás miatt. És persze gondolom Andrásnak sem volt olyan egyszerű. DE MOST!!! Új világ van, kéremszépen! Egy gombnyomás! Ha ez nem szabadság, akkor mi az? Talán a bentalvás.

A 16. heti ultrahang is mindent rendben talált. Továbbra is tartja magát a feltételezés, hogy kisfiúval van dolgunk, és örömmel tapasztalom, hogy egyre gyakrabban, már naponta többször érzem a kaparászását. Ez azért jó, mert a legkisebb anomália tel-jes pá-nik-ba tud dönteni a gyermek életével kapcsolatban, amin csak újabb 8 év intenzív pszichoterápia segítene gyanúm szerint. 

A hétvégén ESKÜSZÖM megnézem a Bohém Rapszódiát. Bármi lesz is. Egyedül is elmegyek, el én, és élvezni fogom, de legszívesebben az Andrással mennék, ketten, Két hete bejelentettem, múlt hétvége végén feladtam a reményt, de András azt ígérte, hogy ezen a hétvégén elmegyünk, és bár egy percig nem bízom egy férfi ígéretében sem, most mégis hajlandó vagyok egy utolsó esélyt adni neki. 

Tegnap kétszer főztem tésztát túróscsuszának. Tegnapelőtt csak egyszer. Ma még nem főztem, de ennek egyik oka, hogy elfogyott a tejföl. Vennem kell valahonnan tejfölt. 

Most elmegyek, és felszedem a gyereket, ha addig élek is.