Leírom, mert azt mondják az internet nem felejt, én pedig tuti fix, de tényleg halál biztos, hogy el fogom felejteni, hogy milyen elképesztően cuki és egyben hajtépően, horrorisztikusan, megatronisztikusan idegesítő Zsiga mostanában. 

Egyetlen szerencsém, hogy visszaolvastam a blogot, és megtaláltam a Lőrinc 3 és kevéséves koráról írt bejegyzéseimet, és elmondhatom, hogy igazából copy-paste-elhetném az egyes bekezdéseimet, mert PONTOSAN ugyanaz történik. Szerintem a szó "dackorszak" még csak véletlenül se írja le azt a horrort, amit ezek a kis disznók tudnak művelni. 

Az első fegyver a váratlanság. Bármikor, bármilyen békés, nyugodt, összebújós helyzetben ki tud törni a vihar. Rosszul lapoztad a Bogyó és Babócát? Túl gyorsan mentél le a lépcsőn és ő 3 lépcsőfokot lemaradt? Nem hajszálpontosan azt a méretű falatot kínáltad neki az almából, amit ő szeretett volna, véged van. Nevezett gyermek nem csak ordít, legörbülő szájacskával sír, hanem azonnal beszűntet minden együttműködést veled, úgyhogy vagy lebirkózod és színtiszta erővel benyomod a gyerekülésbe/felpréseled rá a ruhát/lenyomod a torkán az ételt, vagy felejtsd el a nagyratörő terveidet, hogy például még a délelőtt el tudnál indulni. 

Második fegyver a kiszámíthatatlanság. Öt perce az volt a baj, hogy feladtad rá a cipőt, ezért ordítva, fetrengve lerúgta? Nem baj barátom, most viszont az a baj, hogy nem adtad fel, pedig ő egy kicsi baba, akinek fel kell adni. Délelőtt autóval akart menni mindenáron? ETTŐL MÉG MOST értsd meg szó sem lehet az autóról. Mindegy hová megyünk, ő gyalog, esetleg kismotorral. De ha a kismotort ajánlod fel első körben, akkor valószínűleg kizárólag az autó. Mindegy, hogy a 100 méterre levő kisjátszótérre mennénk. Egyébként egy ideje van egy gyanúm, hogy ki-vár-ja, amíg én elmondom a saját javaslatomat, és arra vágja rá élvezettel, hogy NEM. 

Harmadik fegyver a logikátlanság. ANNYIRA biztos vagy benne, hogy ennek örülni fog, mert egy isteni szelet tortát hoztál neki, de mivel az első falatot úgy vágtad le a villával, hogy... - nem pontosan tudom egyébként mi volt a baj, de valamit nagggyon nagyon elrontottam -  akkor képes a teljes, egyébként imádott tortát otthagyni, vagy - szélsőséges esetben földhöz vágni. 

Az új játékot, ami eltörhet... az innivalót, amit most könyörgött ki... a bögréjét, amire büszke amúgy, hogy ugyanolyan van neki, mint a Lőrincnek...

Mindezek folyományaként úgy mozgok körülötte, mint egy diktátor körül a hívei, akik sose tudhatják, mikor áll meg a házuk előtt egy nagy fekete autó...

Leghatásosabb fegyvere egyébként a szeretetmegvonás. Mindenki ismeri a pszichológiai tankönyveket, ahol a szülőknek a lelkére csomózzák, hogy nehogy, de tényleg semmilyen körülmények között ne használjanak szeretetmegvonást a gyermek szabályozására, mert zsenge lelke visszafordíthatatlan károkat fog elszenvedni? Na szerintem Zsiga titokban elolvasta ezeket a könyveket és fegyverként használja őket, más magyarázat nincs a tökéletes pszichológiai hadviselésre, amit művel. "Nagyon szeretlek édes anyukám", mondja édeskedve és a nyakam köré fonja a karját, de csak azért, hogy tíz perc múlva az egyik fent leírt helyzet közepén a szemembe vágja: "én téged nem is szeretlek, én most már csak apát szeretem!" Pszichológus vagyok, azt hinnéd fel vagyok vértezve ezekkel a mondatokkal szemben, ráadásul természetesen egy pillanatig sem veszem komolyan őket, de... mégis... na... működik. 

 Az óvónénik egyébként nagyon barátságosan kezelik a helyzetet, türelmesek a kis diktátorral, és igyekeznek a határtartás és rugalmasság között lavírozni, de főleg - azt hiszem - próbálnak nem hangosan röhögni, amikor a három évesemmel a következő párbeszéd játszódik le udvarra lemenet:

- Fogd meg a nagyobb csoporttárs kezét Zsiga!
- Nem fogom meg, én csak Ákoska kezét fogom meg. 
- De vele nem lehetsz párban, mert ő is kiscsoportos, akkor gyere, fogd meg az én kezemet. 
- Na a te kezedet meg FŐLEG nem fogom meg!

Amúgy mára (most már több, mint egy hete jár óvodába) kezd leesni neki, hogy tényleg minden nap, de minden EGYES nap be kell járni, így ma már kérte az apját, aki viszi őt reggelente, hogy "maradj velem egész nap"! Kis pofám... aztán kiderült, hogy aznap gyurmázás van, ami érdkelte, és egész vidáman betrappolt.