Ez a kultikus mondat Zsiga szájából hangzik el, minden esetben, ha valami nagyon, NAGYON erőteljeset akar mondani, ha igazán megsértődik, és igazán meg akarja mondani a véleményét nekünk. Ilyenkor el is vonul, sértve és haragosan. Ez talán az általunk legtöbbet idézett mondata. Egyébként is időnként kiabál: "anyukááám! Anyukáááám!" és ilyenkor keres engem egy beütött fejecskével vagy megütött lábacskával, beédeskedi magát az ölembe, és masszívan rá is játszik a cukiskodásra, nagy színészkirály, ahogy az apja mondaná...! Egyébként is időnként rajtakapom, ahogy csak úgy a saját gyönyörűségére grimaszolgat, szemét forgatja, majomkodik, mondjuk egy falat ételt a villájára tűzve, őrült édes ilyenkor. 

Elkezdett lassan szerepjátékozni, Már beszélteti az állatokat, persze csak nagyon egyszerű kis párbeszédekig jut, de mégis. Azért az látszik, hogy neki nem az állatok a kedvenc területe: előkerültek a playmobil emberek, beülteti őket az autókba, az állatok inkább csak "körítés", vagy Lőrinc utánzása. Ugyanis árnyékként követi Lőrincet, és szeretne bekapcsolódni minden tevékenységébe, amiből rengeteg konfliktus származik. Hálistennek egyre jobban érti a meséket, a teljesen nagyfiús könyveket persze még nem (csodálom, hogy Lőrinc érti őket), de a Bogyó és Babócán túl már érdeklődve hallgatja például a Mazsolát is, ami szerintem nagy teljesítmény. 
Szegénykém ahhoz is hozzászokott, hogy bármi disznóságot próbálunk kinyomozni, előbb-utóbb ráterelődik a gyanú, úgyhogy mikor megkérdezem, hogy "ki öntötte ki ezt a vizet az asztalon", már teljes lelki nyugalommal mondja: "szelintem én voltam". 

Mások a képességei, mint Lőrincnek: elképesztően megjegyzi a szövegeket, kétszer elolvasok egy mesekönyvet és ő részeket, fordulatokat mond vissza belőle, napok múltán is idézgeti őket. Szép kis énekhangja van, és a dalokat is ügyesen megjegyzi. Nagyon érzékeny, és ő is nagyon ügyesen megfogalmazza, mit is érez most éppen, például, ha elmegy valaki, akivel jól játszott, akkor mondja, hogy szomorkodik. 

És persze csodálatos, el nem múló szeretetkapcsolata van az apukájával. Nyilván részben kényszer szülte, hiszen Lőrinc mellett nem mindig lehet a mamához közelférkőzni, talán sértettségből is vonult apához, de öröm látni a kapcsolatukat, ahogy boldogan szalad hozzá, ül az ölébe, fetreng rajta. Apja persze terelgeti vissza az anyukájához, de látom, amit látok, ez is egy nagy szerelem...

Lőrinc eközben elkezdett hosszabb összefüggő szövegeket olvasni, már csak nagyon ritkán ír jobbról balra, és már csak a J betűt fordítja meg. Nehéz neki, ha megkritizáljuk, de őszintén, a nap legnagyobb részében csak csodáljuk az ügyességét, kreativitását, és hogy hogyan tud minden gyereket maga köré édesgetni, akár egy sima McDonaldsos játszóházban is, mint ma. 10 perc sem telt bele, az ő "gorillás" játékát játszotta az összes gyerek, és mást se hallottunk, mint hogy "Lőrinc! Lőrinc!".. Döbbenetes, de tényleg. 

A családi karácsony után most néhány nyugalmas, békés ünnepi nap áll mögöttünk, amikor itthon vagyunk, és nem kell csinálnunk semmit. Kicsit kiengedtük a filmnézés-gyeplőt, együtt néztünk filmeket, és élveztük, hogy nem rohanunk sehová. Szeretek így velük együtt lenni, őszintén, meg tudnám szokni hosszútávon is...

Mert közben félek a következő néhány hónaptól. Sok-sok hétvégi munkanapot látok a naptáramban (most költöztem bele véglegesen a Remarkable tabletemre telepített jövő évi pdf naptáramba),  és ettől nagyon félek. Zsigának mindegy, ő a hét felét velem tölti, de Lőrincnek nagyon sok ez a sok hétvégi nem-együttlét, haragszik rám, és őszintén nem érti, ha azt mondom: "már csak májusig kell kibirni". Tudtam, mit vállalok, tudtam, hogy meg akarom csinálni a kötelező önismereti csoportokat a pszichodráma kiképzőséghez, ami után csinálhatom megint azt, amit szeretnék: terápiás csoportot vezetni... de ez most nagyon sok lett, és mindig újra belecsábulok. 
A hétvégi munkák beszűntetése nagyon fontos célom, mert még ha nem vállalok hétvégi munkát, akkor is be fog jönni néhány "kihagyhatatlan" lehetőség, úgyhogy akkor is lesz hétvége, ha egy hétvégét se tervezek be. Ehhez képest most van olyan hónap, amikor minden hétvégén van valami... ez borzasztó. Májusra lezárul két csoportom is, utána néhány hónapig nem tudom, miből élünk majd, de gyanúm szerint nem halunk majd éhen, szeptembertől Zsiga ovis, és ezzel sokkal jobb helyzetbe kerülök. Egyelőre nem jöttem rá, mit akarok kezdeni az azt követő életemmel, de sok terv kezd körvonalazódni, ami közül valamelyiket majd választhatom. Van valami Gondviselés nevű valami is, amire - végszükség esetén  (:D ) - mégiscsak rá lehetne bízni magamat... Előbb-utóbb a helyemre kerülök - remélem. Addig is nem vállalok több hétvégi munkát, ez az újévi fogadalmam. Futni úgyse fogok. Ámen.