azért ez nagyon szuper. Elmerülni a nyaralásban, amennyi internet kell, annyira ott a telefon, az utolsó fogadott hívás három napja, az utolsó nemfogadott... nos az tegnapi, de csak azért, mert Andráséval kerestem a telefonom. 

Bele lehetett feledkezni a velencei hétköznapokba. 9 és 10 között kelés, reggeli játék, délelőtti strand. Utána altatás, Andrással közös csendespihenő, gyermek horkolásával a háttérben. Hosszú(nak tűnő) 10 perc elaludni próbálás után kiköltözés a kanapéra, mert a gyerek horkolásától UGYANÚGY nem tudok aludni, mint Andrásétól. Aztán még egy kör strand, vagy egy nagy úszás (esküszöm, egyszer bele fogok fulladni, annyira nem tudok úszni, de azért jót tett), az ebéd itt-ott-így-úgy-ripsz-ropsz (néha szó szerint, volt, hogy a gyerek csak ripsz-ropsz puffasztott rizst majszolt el ebéd gyanánt). Minden karnyújtásra, minden kényelmes. Három nap volt betervezve, mert Ábel táborba ment, de ötre maradtunk. 

Persze közben egy reggeli futás alatt felfedeztem egy BÁRÁNYOS telket, hosszúséta-rövidbicaj távolságban, ahová el is látogattunk másnap, és amilyen szerencsém volt, az is kiderült, hogy a harmadik szomszédnak komplett baromfiudvara van, kukorikkal, kacsákkal és  g-ú-n-á-r-ok-k-al!! Kettővel, szám szerint, akik naaaagyok voltak és kicsit félelmetesek, úgyhogy kerek negyven percet álldogáltunk a kerítés mellett, a legkülönbözőbb dolgokat dugdosva be nekik, hátha megeszik. 

Onnantól még kétszer tekintettük meg Kápolnásnyék főbb nevezetességeit (a.k.a. a bárányokat és a gúnárokat), úgyhogy bátran használhatom a "kimaxoltuk" kifejezést. 

Emellett sikerült végre időt szakítani, és - legyünk őszinték - összeszedni a mentális energiámat arra, hogy kinyissam a német szakdolgozatomhoz megrendelt kultúrteóriáról szóló német szakkönyvet. Oldalról oldalra haladtam, csigalassúsággal, mikor mennyi időm volt, és nagyon szenvedtem vele DE sikerült kimazsoláznom egy olyan szempontot, ami alapján újraírhatom a szakdolgozatomat. 
Újraírni - ez fájó, ha már van 30 oldal, de a toldozás-foldozás ebben az esetben nem tűnik megoldásnak sajnos. Teljesen át kéne alakítani, mert ez.így.nem.jó. Most egészen új szempontot találtam ki, ami tök modern, megvalósítható, nem kell hozzá minden szegletét ismernem a 13. századnak, és... tök unalmas, de kit érdekel. 

"A tér használata Hartmann von Aue Gregorius c. regényében."

A TÉR HASZNÁLATA. Ezt találtam ki. Kiderült, hogy ez nagyon posztmodern, kifejezetten 21. századi, és annyira nem érdekel, hogy arra már nincsenek is szavak. 
De meg tudom írni, és ez az egy számít. Úgyhogy most a következő lélegzetvétellel meg fogom kérdezni erről a témavezetőmet, mert még egyszer nem követem el azt a hibát, hogy egy betűt is leírok az ő áldása nélkül. 

Most pedig elmegyek és átveszek egy használt legó-készletet Lőrinc születésnapjára, amiben ÁLLATOK vannak, és amit itt a kerületben árul egy anyuka, mert a nővéreméktől egy komplett vonat-készletet kap/örököl Lóci, és muszáj valami nagyon menővel előállnom. A használt cuccok facebook csoportnak hála nem fogunk belerokkanni sem. Azt még nem tudom, hogyan fogom átvenni Lőrinccel EGYÜTT úgy, hogy ne lássa meg, de az anyai találékonyság szerintem ezt is meg fogja oldani, ahogy azt is, hogy se ő, se az apja ne találják meg az IKEÁban vásárolt Daim-os csokoládét a szekrényben. Ez létkérdés.