Itt az ideje, hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat.

Nagyon jól éreztük magunkat legutóbbi villámlátogatásod alkalmából. Vártunk, készültünk rád, és azt hittük, de is ugyanolyan jól érezted magad nálunk, mint mi veled. 
Elővettem a biciklimet, és idén először bringával mentem a Nagyvárad térre. (Aztán András biciklitartóra csapta a kerékpárt és felhozta a hegyre a Délitől, ez nem feltétlen a te hibád). 
Elkezdtem futni, újra, amit sok év óta idén először hagytam abba télen, bár ezt sem tudom a te számládra írni. Pontosan kettőször futottam, de a második utolsó harmadában már esett az eső. 
Beleszagoltunk a balzsamos, 16 fokos levegőbe, játszótereztünk (anorák és sí-aláöltözet nélkül), tulipánt vettünk, az Aldiban, leértékelve, de mégiscsak tulipánt. Tervezgettem, hogy balkonládába ültetünk magokat, olyanokat, amik az orrunk előtt csíráznak ki és lesz belőlük virág, és esküszöm MAJDNEM meg is valósítottam. Még kb. két meleg nap kellett volna...

És erre ez. 

Nem elég, hogy szakad az eső négy napja, hogy sár van és mindenütt tócsák, de még hideg is van, és - ne haragudj, de ezt már nem tudom indulat nélkül írni - bassszameg holnap havazni is fog. A hosszúhétvégén. Végig. és csigák sincsenek. Legalább lennének csigák és giliszták, azzal ellenénk, de sehol egy csiga.

Nem ezt érdemeltem, mindaz után, ami köztünk történt. 

Biztos vagyok benne, hogy nincs gyereked, vagy ha van, már felnőttek és nem emlékszel vissza arra, amikor két és fél évesek voltak. Hogy két nap ebből az időjárásból egyenlő az elmebajjal? Három pedig egy halálos ítélettel?
Hát elárulom neked, hogy Lőrinc tombol, rombol, kezelhetetlen, tegnap már csak éppen a csilláron nem hintázott, pedig rajzoltam vele zsírkrétával, igazi krétával, festettünk, vagdostunk, olvastunk, diavetítőztünk, vonatoztunk, legóztunk, autóztunk, dínóztunk.... de mire mindennek a végére értünk még mindig csak délelőtt tizenegy volt és az eső csak szakadt...

Akkor elmentünk a McDonaldsos játszóházba, hogy rohangálhasson egy kicsit, itt azonban összetalálkoztunk 19 másik, hasonló ideg-és elmeállapotban levő gyerekkel, akik Lőrincnél még sokkal vadabbak és rohangálósabbak voltak, úgyhogy végül Lóci jött oda hozzám (a világtörténelem során először), hogy menjünk haza inkább. 
Tegnap unalmában megivott kb. egy liter narancsdzsúzt, és mikor estefelé megmakacsoltam magam, hogy most már nincs több "dzsúzi", sajnálom, igyon mást, akkor puffogva-dühöngve odatolta a kisfellépőt a konyhapult mellé, szakszerűen kinyitotta a az itatókáját és a narancsdzsúzos kartont, és kihívóan rámnézve azt mondta: "ha te nem törődsz velem, majd én törtök magamnak!" Majd kitöltötte a narancsdzsúzt az itatókájába, a fellépőkére, a konyhapultra, a lábára valamint a földre. És az én első gondolatom az volt: de jó legalább van mit csinálni 10 percig...

A hétvége fénypontja, hogy ma szupervízió után elmentem a Müllerbe, mert müller szombat van, és ilyenkor minden roppantul megéri. Az idő kb. felében gyerek nélkül válogathattam, vettem is
- egy rúzst (Lancome, tavaszi, szájfényes, ellenálltam a kísértésnek, hogy a bézs színűt vegyem, és iszonyúan le volt árazva. És színhiányos volt, így magamban imádkoztam, hogy legalább EGY egészen tűrhető színű legyen, mert ENNYIÉRT megveszem a rikítópirosat is, majd a fogamra kenem és öreg néniset játszok vele, de esküszöm megveszem). 
- egy szemöldökceruzát (nagyon nehéz megfelelő színt és állagot választani, az ideális szemöldökceruza szerintem egészen világos színű, véletlenül sem sötétbarna vagy fekete, és ha agyonsatírozod, sem lesz durván sötét, hogy úgy nézz ki vele, mintha a 80-as években készült volna a szemöldöktetoválásod.)
- egy sima türkíz szemceruzát (mert ingyen volt, ugye)
- A3-as rajzlapot festéshez
- színes papírokat vagdosáshoz-ragasztáshoz
- színes táblakrétákat
- olajpasztell krétákat
- tollakat
- jegyzetfüzetet
- három darab édességet a Húsvéti nyuszi nevében. 

András fizetett, és becsületére legyen mondva a szeme se rebbent. Biztos ő is látta, MENNYIT spóroltunk a kuponnal. 

A rajzolás az egyetlen menedékem mostanság. A gyerek is szereti, és én is. Jelenleg A4-es üres füzetekbe rajzolunk olajpasztell krétákkal, ő firkál, én állatokat rajzolok, várakat és víz alatti tájat, és kiszinezem az ő irka-firkáit különböző színekkel. Közben meséljük, mi is történik, ki kivel találkozik, ki lakik a várban, milyen veszélyes állatok jönnek. Szép lassan a papír minden egyes sarkára szép színes kréta kerül, és én nagyon élvezem, ahogy telik be a füzet szebbnél szebb firkákkal. Néha csak lapozgatjuk, és Lőrinc pontosan emlékszik, melyik oldalon mit meséltem. Ne ilyen sixtusi kápolnás-michelangelós színvonalat képzeljetek el, a jó minőségű krétákban az a jó, hogy önmagában attól, hogy színes és kontúros (mert mindennek rajzolok kontúrt), gyönyörű is egyben. Tényleg. 

Hazafelé aztán kiderült, hogy Lőrinc nagyon fáradt, úgyhogy úgy döntött, hogy ő az autóból egy lépést sem fog tenni, vigyem én. Namost én már előreszaladtam a szakadó eső végett, két telepakolt hátizsákkal és két zacskó csomagolt teljes kiőrlésű kenyérrel, nem szándékoztam visszamenni. Az eresz alól hallgattam az apjával folytatott élénk vitát, miszerint kizárólag a mama segíthet neki kiszállni a kisülésből. Az anyai szív megtört, visszarohantam az esőben, hogy kimentsem a gyereket, de addigra András már kicsattolta a gyerekülés hevederjét, ami végzetes taktikai hibának minősült, mert most már azt követelte a kis terrorista, hogy igenis csatoljam vissza, és csatoljam ki újra, mert így nem jó. Kezemben a két zacskó kenyérrel és a két hátizsákkal itt elszakadt a cérna, otthagytam, béküljön meg a maga kenyerén, én mentem a mienket. 
A lépcső tetején visszanéztem, Lóci addigra kimászott a kocsiból és a kapunál található létező legnagyobb pocsolya közepén tér-delt, zokogva, hogy ő egy lépést sem tud tovább menni. Az apja szedte le a biciklit, próbálta rábeszélni a kis hajótöröttet, hogy csak még egy lépést, de nem, hajthatatlan volt. Én be a házba, holmikat asztalra ledob, sálat magamra teker, és magamban Vekerdy Tamás és Raschburg Jenő intelmeit felidézni próbálva visszacsattog a gyermekhez, aki addigra be-le-ült a pocsolyába, hogy nehogy csak elölről, hanem gondosan hátulról is érje őt a jéghideg dzsuva. Felnyalábolom, próbálom úgy felcipelni, hogy minél kevésbé érjen hozzá, és hallgatom a méltatlankodását, miszerint a.) fáj a keze, b.) mikor odabent levettem a sünis cipőjét, a sünikkel LEFELÉ tettem le az egyiket, és így nem látszanak a sünik c.) a lerángatott nadrág vizes d.) most pucér a lába és nem akar pucér lábbal lenni. Adjak rá azonnal harisnyát és nadrágot. Elindultam keresni, és bár nem én, de az apja talált egyet, de Lőrinc közölte, hogy most már ELDÖNTÖTTE, hogy zoknit fog venni nadrággal, a harisnya nem jó, és az éjszakai nadrág sem jó, rendes nadrág kell. És zokni. 

Kedves Tavasz, a.jó.kurva.anyádat. Ezt nyíltan ki kell mondanom.

Legalább lennének csigák.