de persze igazából még két-három hét. Betöltöttem a 37. hetet. Tegnap azt hittem, itt az idő, fájásaim voltak, persze Lócival soha nem éreztem egy darab fájást sem, csak a derekamat egyre inkább, szóval gőzöm sincs, mi az a fájás, de most úgy tűnt... de aztán mégis elmúlt a szülésznő által javasolt meleg zuhanytól. Előnye a dolognak, hogy még tegnap megfőztem mára, így ma nem kell csinálni semmit! 

De fáááradt vagyok... állandóan. Már most majd megőrülök, hogy menjünk Lócival aludni, aki azonban éppen für-dik a für-dő-kád-ban (vasárnap 13 óra kilenc perckor mi mást is csinálna az ember gyermeke). Mert tegnap hagytam magam korrumpálni, és vettem neki a cápás állatkert játékboltjában egy FŰRÉSZESCÁPÁT, hogy békében végig tudjuk csinálni a teljes bevásárlótúrát Alditól Rossmannig. Ma pedig meg kell fürdetni a cápát, nem kérdés. Én a kanapén pihegek, nézem a Szívek szállodáját. Ebédeltem, megpróbáltam Lőrincet is rábeszélni, hogy egyen a rizsből legalább, hamár a husit meg se kóstolja, ehelyett felmászott a konyhapultra és előbányászta az állatos kekszet, hogy ő ma azt ebédeli. És nem volt erőm tiltakozni. Csak ülök és várom, hogy a fiúk hazajöjjenek a fociból, és az apja imádkozza be az ágyba mellém. 

A csomagom összecsomagolva, és már meg sem próbálok úgy tenni, mintha csinálnék bármi hasznosat. Beszereztem a babakelengye hiányzó holmijait, kimosattam Andrással a kistakarókat (velem ellentétben neki van munkája is, úgyhogy én voltam a legidegesítőbb feleség az elmúlt három napban, aki létezik). Összefoglalva: alszom, pénzt költök, kitartott nő vagyok. 

Hihetetlen, hogy 2, legfeljebb 3 hét múlva itt lesz egy kisbaba. Az értékeim rendben, a hasam még mindig magasan, a kis popsijával a bordámat nyomja, de a szülésznő azt állítja, hogy második gyereknél ezzel nem kell foglalkozni. Még azért 1 hét biztosan van. 

Lóci tengerbiológus akar lenni. Vagy tengeribiológus. Mert azok lemehetnek ketrecben a víz alá cápákat nézni. Meg murénákat, meg halakat. A mi micsoda sorozat mélytengeri részét is megvettem neki a cápás állatkertben, öngól volt, azóta azt kell olvasnom éjjel nappal. A biolumineszcencia rejtélyeiről társalgunk közben. Amíg el nem alszom. Ami most lesz. 

(...)

Hülye jóslófájásoktól még egy jót aludni sem lehet. Most hétvége van, nem kell menni sehova, de holnap mi lesz, nem tudom. Még három nap ovi, aztán oviszünet, Húsvét. Jézus Krisztus halála és feltámadása most jelenleg kicsit távolabb áll tőlem. De vajon hány hosszúujjú és hány ujjatlan rugi kell ebben a furcsa meleg-de-mégse-annyira időben? Na ez a nagy kérdés.