- cukin kikerekedtél, bár még egyes pelust hordasz, Lóci a kis sonkáival az első perctől a kettesben nyomta.
- Kezd kikopni a kis babahajacskád, a homlokodtól indult, hátul még mindig hosszú világosbarna puha pihe..
- Hosszú ujjaid vannak
- Ha felveszlek, pár percre elhallgatsz, tudod, hogy most szopi jön, de ha nem jön elég gyorsan, újra rákezdesz.
- Éjjel egész sokszor alszol hosszabbakat egyben, de hajnali öt és fél hat között kis köhécselésekkel hívod fel magadra a figyelmet. Asszem a pocakod fáj, vagy nyom egy büfi vagy kaki. Aztán egy idő után megnyugszol és elalszol. Én vagy igen, vagy nem.
- Szeretsz kendőben járni. Már el se kezdtünk próbálkozni a babakocsival, ide a hegyre feltolni szerintem nehéz is lenne, és ha megyek valahova, akkor kényelmesebb a karikás.
- Egyre többször én viszem Lócit az oviba, ilyenkor lesétálunk (ő lefutóbiciklizik) a villamoshoz, villamossal le, aztán befutóbiciklizik, én meg sétálok mellette. Azt szereti, ha közben népdalokat éneklek neki. "Mama, azt a sajtárosat! De most ne a barna kislányosat, hanem a másikat". "A kalaposat!" - Az melyik, Lóci? "hát tudoood, amiben a kukoricaderce van!" Sok-sok dalolás.
- Sajnos Lőrinc sokkal kevesebbet ölelget-bújik-puszilgat. :( Ez nagyon hiányzik, Zsiga kap egy csomó dédelgetést tőle, rengeteg puszit, ölbe kéri, beszél hozzá, Zsiga pedig figyel-figyel-figyel... Én meg hoppon maradok. Kivéve éjszaka, amikor gyakran odagördül hozzám az ágyban, és á l m á b a n viszont megölel, hozzám bújik. Legalább ennyi. Persze nem tudok aludni tőle, de nem baj.
- Még két hetet járunk oviba. Utána lemegyünk a Balatonra egy hetet, aztán pár nap itthon, aztán még néhány napot, lent. Aztán ki néhány napra Münchenbe az unokatestvérem esküvőjére (még nem látom magunkat, hogy hogyan, de gondolom ez is valahogy majd elrendeződik). Aztán haza, és kitör az oviszünet. Ami nekünk augusztus 20-ig fog tartani, mert nem tervezem beadni az összevont csoportba. De ha gyilkossági vagy öngyilkossági fantáziáim lesznek augusztus 10-e környékén, akkor lehet, hogy meggondolom magam... Még nem tudom, hogy fogok majd egész álló nap két kisgyerekkel elboldogulni úgy, hogy Andrásnak dolgoznia kell. Mantraként ismételgetem, hogy "rengeteg nő képes volt rá". Ebből még SEMMI nem következik.
