Mindennel, ami benne volt. Egészen részletesen nem is tudom leírni, egyrészt hol van az már, másrészt nem is akarok rá igazán közelről emlékezni. 

Januárban nagy reménységeink voltak. 

Februárban elbúcsúztattunk egy kicsi lelkecskét, aki nem nálunk akart megszületni.

Márciusban befogadtunk egy kijevi menekült anyukát a 7 éves fiával. Valamint azt terveztük, hova meneküljünk. 

Áprilisban tovább költöztek tőlünk. Vagy május volt az már?

Májusban élveztük az egyedüllétet a saját lakásunkban, a gyönyörű gyerekeinket, és lassan begyógyultak a sebeink. 

Júniusban ballagott Lőrinc az óvodából, vagyis pont ma, éppen ezt emésztem. Rengeteg változás, rengeteg ránk zúduló élmény. Jön a nyár, már csak két hetet dolgozom. 

És a következő posztban leírom Gyinyiszt. Le én.