egy cisztával. Aminek nem kéne ott lennie. Ami az előző hónapban még rendben volt. De ami nem múlt el, pedig eddig minden ciszta szépen elmúlt magától. De ez nem fog. 
Laparoszkópos műtét (páááánik), de csak február végére van időpont (basszameg), de nem, mert jövő héten kedden valaki lebetegedett (még nagyobb pááááánik), De gyorsan döntsek. 

És akkor jött a dilemma-felhő. TÉNYLEG meg kell műteni? De a volt kolléganőmnek, a legjobb barátnőmnek, a Mucikának és persze jómagamnak is volt már néhány cisztája, sose műtötték, mindig elmúlt magától, pont ez ne múlna el? 
Mi van, ha nem sikerül jól a műtét? 
Mi van, ha meg-ha-lok a műtőasztalon? 
Vagy valami  m é g  r o s s z a b b  történik? (ööö... az mi lenne pontosan??)

Várjunk inkább - ne várjunk - de - nem de -nem Másik orvos kéne, nem kell másik orvos, már ketten látták...

Végül belevágtunk, vagyis ők belém, ma már itthon vagyok. Nem endometriózis, ahogy féltünk tőle (tudom, az se a világ vége, Micikének is az van és Julikának is, és egy sima sav-bázis diéta tökéletesen rendbehozta őket), de azért ha lehet választani, inkább nem kérném (és szerintem ők se kérték volna). 
Ez egy bevérzett ciszta volt. Kivették. Nagyon sajnáltam magam, a kisfiamat, akit EL-HAGY-TAM másfél napra, a zord keresztmami, apuka és kedves barát rideg kezére bízva, taxival mentem a kórházba... és aztán elszégyelltem magam, mert a szomszéd ágyon egy rákbeteg nő feküdt, akinél minden női szervet ki kellett venni és sugár és kemó várt rá utána. És hányt egész délután, nem tudott felkelni, háromféle cső lógott ki belőle, én pedig vacsorára kekszet és túrós kenyeret fogyasztottam és a fő problémám az volt, hogy nem volt hozzá só. 
Mondjuk ma éppen nem olyan könnyű, Lócikám nem pontosan érti, mi az a poszt-laparoszkópiás státusz, hogy a mama most inkább nem akar a földre ülni (aztán mégis), inkább nem akarja fölemelni (emellett kitartottam), és hogy nem esik olyan jól, ha nekem rohan nekifutásból (ezt még átvesszük párszor). 
Szóval túl vagyunk rajta, fő problémám jelenleg, hogy hogyan fogok hajat mosni, bár holnap már érheti víz a vágásokat, csak ki bírja ki holnapig??? András nézete szerint odatérdelhetnék a fürdőkád mellé... hát nem látom magam odatérdelni.