- a tolltartóm, legutóbb L. ügynök kezében láttam, amint elballagott vele a táskámtól (balgán még meg is könnyebbültem, hogy nem a pénztárcám az áldozat ezúttal). Benne a kedvenc rotringom. 

A kedvenc körömlakkom (időnként felbukkan, de mindig akkor, amikor ESÉLYEM sincs használni, és hát annyi mindent vihetnék vissza a helyérre, miért pont ezt fognám meg - csacsi Krisztike). 

A szemöldökcsipeszt - na EZ a helyén van. Az EGYIK helyén. Tudom, mert láttam, bele van égve a retinámba a kép, a lelkembe pedig az érzés, hogy na, ez a HELYÉN van. Csak nem pontosan tudom felsorolni az összes helyét. És az eddigi helyek, amiket megnéztem, nem az igazi helyek. Érthető?

A gyerek meleg kesztyűjét - BIZTOS, hogy a lakásban van. Vagy az autóban. A két hely egyikén. Vagy a másikán. 

A montessori-torony harmadik rúdját - enélkül az egész lakás be van terítve karikákkal és négyszögekkel, mert két rúdra nem fér fel az összes szar fejlesztőjáték. 

Valamint ugyanitt keresem az elveszett ifjúságom. 

Viszont megtaláltam

A telefonom - az autó mellett a hóban, ahol induláskor kiesett, és fél nappal később békésen várt

A magassarkú cipőm - Lóci előásta egy nagy halom cipő alól. 

A körömreszelőm - pedig a szemöldökcsipesszel hasonlón rengeteg HELYE van

Ezt nevezik asszem karmikus egyensúlynak. Nagyon fengsui.