Egyre inkább használja a mi fordulatainkat, főleg arra, hogy a saját elképzelésére formálja a napunkat. 

Hallok valami hangot a nadrág felől. Fürkészőn rákérdezek: 
- Lóci, nem vagy kakis? 
- neeeem (mindenre nemet mond, ezért tovább kérdezem)
- tényleg nem? (magamban röhögök, mégis mit várok erre)
- Biztol

Az ebéd továbbra is furcsán alakul nálunk, általában vagy út közben eszünk (mert Lóci alvása autós hordozóban zajlik továbbra is), tehát adok neki rántott húst, halrudacskát, ezt-azt, aztán mikor felébred, ebédelünk. Ma is ezzel próbálkoztam, de úgy tűnik, még nem nagyon volt éhes, mert a nokedlit és pörköltszaftot az utolsó molekuláig kiköpte. Még a nyálat is, amivel érintkezett a szájában. Máskor megeszi, most nem. Adtam neki egy kis sajtot, éhen ne haljon nekem a nagyszobaszőnyegen, amire a válla fölött odavetette: Nem. Késső-b. 

De még jobban jártam, mint András, aki tegnap peluscserére próbálta őt rávenni este. 
- Gyere Lóci, kicseréljük a pelust. 
- Nem. Sajnos. 

Már gyakran mondja, ha valamit szeretne, hogy megkeres!!! Ha viszont én kérdezem tőle, hogy Lóci, hol az itatókád, vagy hol a zoknid, egyszerűen azt válaszolja: eltűnt. 

Ma először kért bocsánatot a játszótéren, miután ismét meggyepált egy kislányt. Elvette tőle a lapátját, amire a nagyon fáradt Léna elsírta magát. Visszaadtam a lapátot, és megsímogattam a kislányt: Bocsánat, semmi baj!
Lóci is odaguggolt, és legkedvesebb hangján mondta ő is: Bo! Semmi! És megsimogatta. 

Azóta egyébként a "bocsánat" szó bevonult az alapszókincsbe. Ha valami fáj neki, leesik a motorról, odajön, bocsá-nat! és akkor meg kell vigasztalni. Gondolom onnan ered a dolog, hogy mikor ő felborít, meglök vagy megkarmol egy másik gyereket, én megsimogatom a kis áldozatot, és azt mondom: bocsánat. Tehát ez a szó mindenképp valami vigasztalást jelenthet - Lóci szerint. 

(most amúgy épp a kis kastély kapuján tologatja, és dumál: Kiment! Vacsora. Kérem. Enyém. Vacsora! Vonak. Kiment. Vásá-/itt halandzsa/... Busz. Kiment. Vásár... Játsszunk. Né...kiment. Vonam. Gyere. Gyere. Gyere (nem jön ki) Odaaa! Vémmm kiment! Vásárooo.... úúúúúú vissza! Már! Már! Már! (ez valószínűleg maradj!, és azt jelenti, hogy maradjon fönn a kapu) Ügye! Már! gugyihferhrfjsde miu! oda! össze! Lokka (lovacska) lokka! lokka! lokka! )

Na, hát nagyjából így néznek ki a napjaink mostanában.