Semmi nem lehet egyszerű, semmi nem mehet simán...
Két üvöltésnyire és egy sírásnyira vagyok attól, hogy ilyeneket mondjak: "Bevonzom", meg "tudatalatt", meg hogy ....
nem, a karmánál még nem tartok.
Leállították a stimulációt, mert úgy tűnik, a kősziklát is termékenységre bíró adag hormonterápia nálam hatástalan, az orvos pedig értetlenül kérdezte, hogy tulajdonképpen miért is igyekszünk ennyire, ha már.van.egy.gyerekünk?!?
Namost én értem, hogy indiában túlnépesedés van, és amúgy se legyünk telhetetlenek, de itt padlót fogtam, és nem tértem magamhoz egészen... még most sem teljesen. Szerencsére András is ott volt, ez segített egy kicsit, ha én egyedül lettem volna egyetlen kérdés nélkül kitámolyogtam volna az ajtón. Az orvos véleménye szerint ha már itt vagyunk, hagyjuk is a fenébe ezt az egész lombik programot, mert az esélyeink nullával egyenlőek.
A sokat próbált lombikos barátnők közül az egyik azt mondta, ez hülyeség, tud lenni ilyen hónap, de ez nem jelenti azt, hogy SOHA nem lesz többet petesejt.
A google neki adott igazat, de nem pontosan értem, miért nem ezt mondta akkor ez a doki? Aki nem az én dokim egyébként, mert az enyém szabadságon volt.
Úgyhogy most hurrá, el fogunk tudni menni jövő héten nyaralni, hurrá, várhatok a következő körre (jelenleg FEBRUÁRRA!!! osztják az időpontokat), és igen, persze el fogunk menni másik orvoshoz is. És csak újra meg újra tudok csodálkozni, hányféleképpen tud kicsúszni a talaj az ember lába alól.
Szóval most van időm FEL-DOL-GOZ-NI a történteket, amiket BE-VON-ZOT-TAM, és remélhetőleg újra egyensúlyba kerül a KARMÁM, vagy az AURÁM, vagy mindkettő.
