Leírom, nehogy elfelejtsem, mi minden történik Lőrinc háza táján most, hogy három éves lett. (Úristen kimondani is elképesztő). 

Mostanában az elvont kifejezésekkel, szófordulatokkal ismerkedik, amiket min-den e-set-ben szó szerint ért. 

beszélgetés közben számra jön a nagybátyámtól kislányként hallott becézés: "te majomparádé". Lóci persze gondosan utánakérdez, miért mondtam, mert még nem hallotta eddig. Végül azt mondom neki, hogy "csak kiszaladt a számon". Lóci nagyot kacag. Ez vicces! Hiszen nincs is lába!

Még mindig tart a dolgokat megszemélyesítő, tárgyakkal beszélgetős korszak, úgyhogy időnként, mikor levesszük a pelust, köszönök egyet: szia fütyi! Lóci nevet egyet: De hiszen nincs is szája... csak  o r m á n y a... 

Másik újdonság, hogy próbálja megfejteni, hogy mi miért vicces, maga is vicceket fabrikál. A Lőrinc-féle vicc-elv az, hogy az a vicces, amit mondunk ugyan, de a valóságban nem létezik. Legjobb példák erre a Pettson és Findusz könyvek szuper rajzai közt találhatók, mikor a fa, ami mögé a tyúkok bújnak, igazából egy naaagy sárgarépa. Erre Lóci magyarázólag fordul hozzám: ez vicces! Mert igazából a fa nem is sárgarépából van! És nevet. Aztán apának (aki ott ül 20 centire tőlünk az ágyon) szószerint megismétli. Aztán - ha nálunk van - Ábelnek is, aki viszont már nem mindig olyan hálás közönség, mint mi vagyunk. Lóci azonban nem hagyja magát, addig mondja az arcába, egyre csökkenő távolságból és növekvő hangerővel, míg ki nem csikar legalább egy "tényleg?"et. 
Gyakran a felolvasás is úgy működik este, hogy mindketten ott fekszünk az ágyon, apa olvas, én olvasom a saját könyvem. OlvasNÁM, mert Lóci minden mondat után lelkesen hozzám fordul, és magyaráz: Képzeld mama a cápák az uszonyukkal NAGYON gyors úszásra képesek. Apa folytatja, Lóci pedig lelkesen tolmácsol tovább. Gyanúm szerint úgy érzi, hogy most már ő tudja nekem elmagyarázni, pont, mint apa neki. 
Néha egy-egy bonyolultabb mondatot akadozva, küzdve, hosszú idő alatt rak össze, el-eltévedve a ragok és képzők világában, de kitartóan átverekszi magát rajtuk, és láthatóan nagyon büszke magára, mikor sikerül. (Én is, ha tényleg ki tudom bogozni, mit is akart valójában). 

Már egész ügyesen tudja használni a szavakat, fejben adja-veszi a ragokat. Minap kolbászkarikákat adogattam neki, és - Barni  barátjának két éves kori szavajárását idézve - úgy ajánlgattam neki, hogy "kolb??" Lóci nagyot nevetett, és folytatta, a kukoricára mutatva: nézd mama, kuk! Ott meg rép! és Krump! 

Közben nagyon büszke arra, hogy már milyen erős: a múltkor lecipelte az autóig a kisrollerét (teljesen fölöslegesen, mert - mint azt előre láttam - a kisbiciklit meglátva már hallani sem akart a rollerről), majd lelkesen magyarázta: mama, én már le tudom vinni a rolleremet, mert én már mindjárt férfi vagyok! 

Harmadik születésnapjára hosszas fontolgatások után kapott egy kisbiciklit. Vagyis venni akartunk neki egy kisbiciklit, mert valaki hirdetett egy pedálos 12'es példányt, na, gondoltuk, ez pont jó lesz Lócinak. Kivittük a Decathlonba, hogy kipróbáljuk, megy-e neki egyáltalán ez a pedálozás-fékezés (egyensúlyozni ugye nem kell, hiszen pótkerekesek a járgányok). Namármost Lőrincet le nem lehetett robbantani egy 16'os bicajról, azon rótta a köröket az áruházban, lelkesen, és zokogott, mikor este haza kellett jönnünk. 
Alig lehetett arra is rávenni, hogy kipróbálja a 14'os bicajt (a 12est már nem is kérdeztük, olyanból ott nem is volt, de látszott, hogy az pici neki). Lőrinc véleménye pár kör után az volt, hogy "ez nem megy annyira". Naná, a nagyobb bicaj nagyobb kerékkel ugye gyorsabban tud száguldani. Meghánytuk-vetettük Andrással a dolgot: előszöris vegyük meg neki előre a bringát, mert igazán esélyünk közös biciklizésekre most lesz, augusztus után már kevésbé. Szerencsére a három évesnek még mindig nincs pontos fogalma a születésnapról. Másodszoris vegyük meg a 16'os bicajt. Ha idén mégsem használja, mert ugye alig ér le a lába róla és Harley Davidson pózban kicsit előredőlve kell rajta bicajozni, sebaj, idén a futóbicaj is tök jó választás. Tanulja csak a pedálozást, aztán majd meglátjuk. 
A tapasztalatok: természetesen imádja, nagyon büszke rá, tekeri-tekeri, ahogy csak bírja a kis lábacskáival. A lejtőkön (de még az ici-pici kis aligaliggurulmagától lejtőktől is) nagyon fél, az emelkedőkön viszont keményen nyomja fölfelé, de azért ott nagyon nehéz neki. Ez az elején el is bátorította, mert hát a Decathloban ugye tükörsima felületek voltak, amilyen a világon nincs sehol (hacsak nem egy bevásárlóközpontban lakik valaki - óóóó bárcsak...;)), úgyhogy különbség van a játszón tekerés és a nem-játszón tekerés között. De mostanra megszokta a kihívásokat, és imád bicajozni. 

 A barátságok továbbra is nagyon fontosak neki, rettenetesen számon tartja a kis pajtásait, Barnit, Bercit, Somát, akinek megtévesztésből van egy Barnus testvére, de sajnos nem AZ a Barni, ez sok csalódást okozott már nekünk. Lelkesen köt új barátságokat is, például azzal a kislánnyal,akivel véletlenül együtt nyaraltunk Somogyban. Egyik reggel láttam, hogy mindketten egy-egy vizipisztollyal felszerelkezve érkeznek, lövöldöznek. Aztán találtak egy szöcskét. Nem volt hátsó ugrólába, de ezt csak én vettem észre. A kislány undorodva le akarta spriccelni, Lóci tiltakozott. Neeee, ne bántsd, mert meghal! 
Nem baj, mondta a kislány, utálom a bogarakat. Lóci az állat védelmére kelt, a kislány pedig megsértődött: jó, akkor nem lehetsz a barátom. És sarkon fordult. 
Lóci pedig futott utána, és hallottam a nyugodt kis értetlen hangját: "de attól még, hogy nem fröcskölöm le a szöcskét, még lehetek a barátod!" Hajjaj, még sokat kell tanulnia az oviban....

Végezetül: Már egyre gyakrabban játszik magában, egyedül, beszélteti az állatokat - jellemzően a dínókat. Álljon itt egy ilyen játéknak a szószerinti leirata, a jövendő nemzedék számára, okulásképpen :) A "mama" megszólítás nem azt jelenti, hogy megszólított, nem látott engem, csak úgy magához  beszélt. 

mama, ezek a dínók most egy nagy keresésben vannak! Egy nagy husikeresésben!
Megy a gőzös-megy a gőzös-mennek a műnösök, kicsi hüccs, még egy húgsevőt keressél nekem mama! (már majdnem mind ott van) de még kell!! Mert sokan támadnak a husira! 
Hopp, túléltük! Hopp, túléltük! Hopp, túléltük (x 1000) túléltük ezt a csatát! Hóóóóó repp! hopp, pö (köpés akar lenni) (x1000) 
Valamelyikük a békát egye meg! Valamelyik tolasson ki! Mi meg ti! Mi meg ti! tolatunk ki mi! Mi meg ti! Én a te kis spinód vagyok (skandálja) a fiúspinód! Gyereked! Húúúú! Rolitekusz, Rolitekusz, te egyed meg! Nem! Te egyed meg Brolitekusz! Nem te egyed meg! (az egészet ilyen mondókaszerűen mondja)
Spikó-brikota, hajóba, 
összegömbölyödtek. Összefröcskölődtek, Ha megázol kidobjuk, ha (halandzsa, ami rímel erre) ááááá beszorult!