Holnap van a terminus, és lóf@sz sincs, nemhogy szülés. Ujjnyira nyitott méhszáj "úgyhogy ne aggódjon kismama, szépen haladunk" - na persze, ha nem tudnám, hogy a 30 hetes terheseket ujjnyira nyitott méhszájjal, azzal nyugtatják, hogy "ezzel bármeddig el lehet szaladgálni"...

Jóslófájások, a baba feje nagyon-nagyon lent van "már csak a jó fájások kellenek, és pikk-pakk megszületik, most már csak pár nap". Hát ezzel az erővel a delphoi-i jósdába is elmehetnék (és el is mennék!), a terminus napján megjósolni, hogy pár nap és babázom, ehhez nem kell Kasszandrának lenni. 

Fárasztó menni, fárasztó felkelni a kanapéról, az ágyban fekve fáj a csípőm, és óránként pisilni kell. Éppen csinálhatnék még dolgokat, de mondjuk ma például visszavittem a csereautót a szervízbe (szerintem A. rajtafelejtette a lámpát, szerinte nem, szerintem ezen fogunk vitatkozni a szülőszobán vajúdás közben, szerinte menjek a francba és ne baszogassam, de én nem baszogatom, csak megállapítok egy tényt, ami bárkivel előfordulhat, de szerinte vele nem, és de igenis baszogatom, de akkor kit baszogassak, ha egyszer NEM JÖN A GYEREK). Szóval visszavittem a csereautót, összevesztem a férjemmel, vettem (igen, vettem) ebédet, és ezzel befejezettnek tekintem a mai tevékenységemet. Holnap május 1-e, bemegyek UH-ra (tegnap voltam, gyanítom nem lesz változás, de ugye ilyenkor már kétnaponta kell menni), lesz egy CTG és szerintem ezzel a holnapi napra is ráteszem a stemplit. Na azért ez nem egészen így van, mert guglizok is. Például rájöttem, hogy a frontok és szülés közötti összefüggést kizárólag magyar oldalakon lehet megtalálni, a német kismamák egyáltalán nem rugóznak ezen, mondhatni ez egy HUNGARIKUM, mint a C-vitamin (vagy a pálinka). Három front vonult el fölöttem, nem mondom, hogy kellemesek voltak, de a szülés nem indult be tőle. 

Na most lerogyok pihenni. Délután vélhetően elmegyek játszóterezni Lócival, jobb az ilyesmire előre rákészülni.